Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy hűséges kutya története

 Júlia éppen tizedik születésnapját ünnepelte. Most már úgy érezte, hogy felnőtt lány lett, és ezért szeretett volna egyedül sétálni az erdőben. Édesanyja ezt mondta neki:

-Elmehetsz sétálni, de ne menj de messze az erdőbe, és semmi esetre se állj meg a kék levelű nagy tölgyfa alatt. Júlia kíváncsi lett és megkérdezte:

-Anyu mond meg nekem, miért nem szabad a kék levelű nagy tölgyfához mennem?

-Azért, mert kék levelei vannak, és ez a fa más, mint a többi zöld levelű tölgyfa... De most már ne kérdezősködj tovább! Azért vidd magaddal Bodrit, hátha szükséged lesz rá!

Bodrinak sem kellett kétszer mondani. Már ott állt az ajtó előtt, és a farkát csóválva élénken ugatott, ami tőle szokatlan volt. Talán megérzett valamit? Júlia fogott egy kosarat, és hű társával, a nagy Bodrival elindult az erdőbe. Hamar elfelejtette édesanyja intelmeit és messze elbarangolt az erdőbe. Egyszer csak a kék levelű nagy tölgyfa alatt találta magát. Gyönyörű látvány volt! Mi lehet ezen olyan veszélyes? Júlia körültáncolta a fa törzsét. Szedett néhány levelet is, amalyek olyan színűek voltak, mint az ég kékje. Készített is belőlük szép koronát. De egyszer csak mély hangot hallott. A tölgyfa szólt hozzá:

-Júlia, te kis szófogadatlan! Most a csapdámba estél! A szépségem elrejti a veszélyt, ami rád leselkedik! Nem fogadtad meg édesanyád intelmeit, most megnézheted magad! Mostantól te is olyan kék leszel mint, én. Júlia rápillantott kék bőrére, és ijedten kérdezte meg:

-Ilyen maradok egész életemben?

-Nem, de a varázslattól csak akkor szabadulsz meg, ha valaki annyira szeretni fog, hogy magára vállalja kék színedet.

Amikor Júlia hazatért, édesanyja nagyon szomorú lett. Megszidta és szemrehányást tett neki a szófogadatlanságáért. És ez még nem volt minden. Júliát csúfolták és kinevették osztálytársai, édesanyja pedig többé nem ölelte át, még a legjobb barátnői is kerülték őt. Nagyon egyedül lett, sokat sírt, és kék szeméből gyakran folytak kék könnyek. Egy napon Bodri odament hozzá, és szomorú szemével gyengéden ránézett. Júlia átölelte őt, és arcát bundájába rejtette.

-Drága Bodri kutyám, te vagy az egyetlen aki még szeret engem...

És ekkor csoda történt, a hű pajtása bundája kékra változott, az ő bőre pedig ismét olyan lett, mint régen, mielőtt a kék levelű nagy tölgyfával találkozott...

Vége

 

 

 

 
 

 



Statisztika

Online: 1
Összes: 470964
Hónap: 10692
Nap: 322