Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legendás Állatok

 

 

 

Fekete macska

A világon sokféle hiedelem fűződik a fekete macskához. A természetfeletti erővel, démoni tulajdonságokkal megáldott állat, egyesek szerint szerencsét hoz, de sokak szerint a velük való találkozás balszerencsét jelent. 
Az egyik ilyen babona, amely a XI. században is fennmaradt, ha fekete macska keresztezi valakinek az útját, ilyenkor a fekete macska sátáni akadályt képez, mely elválasztja az embert Istentől, elzárja az utat a mennyországtól. Ennek a hiedelemnek az erősségét az is bizonyítja, hogy ha az illetőnek mégsem lett semmi baja, azt azzal magyarázták, hogy a sátán védelme alatt állt. Normális esetben a fekete macska nem lehetne a balszerencse jele - éppen ellenkezőleg. A kutatók ugyanis kiderítették, hogy a fekete macskák genetikailag kimondottan szerencsések, a szőr színét meghatározó gén ugyanis megvédi őket egy sor baktériumtól és vírustól. Így sokkal egészségesebbek és ellenállóbbak, mint világosabb szőrű társaik. A fekete szőr ráadásul a vadászatnál is jobb álca. 
A házikedvencek közül a bengáli macskák azok, amelyek imádják a vizet, képesek - általában hívatlanul - a gazdi után ugrani a fürdőkádba.
 
 

Sárkányok 


Hatalmas termetéről, mágikus erejéről már az első krónikák is beszámoltak, s nem csupán félelemből, de tiszteletből is megemlítették, mint „a kezdet előtti és a vég utáni titkok" őrzőjét, s mint a négy ősi elem megtestesítőjét, mert „tüzet okád, barlangban lakik, testét halpikkelyek borítják, s madárszárnnyal rendelkezik". Érthető, hogy foglalkoztatta az emberek képzeletét, s hogy megalapozta a félelmeket.
 
 

Húsvéti nyúl

A kereszténység előtti időkben élő emberek szerint a nyúl a tavasz istennőjének szent állata volt, amely a termékenységet, és a megújult természetet szimbolizálta, továbbá festett tojást hozott a gyermekeknek a megújult élet jeleként.

A húsvét egyik szimbóluma a nyúl, jellegzetes nyugat-európai hagyomány. Az USA-ban és Magyarországon is régi hagyomány a húsvéti fészek készítése az ajándékok és a színes húsvéti tojások számára. A nyúl és a tojás ősi idők óta a termékenység szimbólumai. A kereszténységben a tojás a feltámadás szimbóluma lett. A fészekrakás valószínűleg abból ered, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl a Lepus fajhoz tartozik és ellentétben más fajokkal nem üregben él, hanem fészket rak. 

A tojást hozó nyúl jelképe német földről honosodott meg hazánkban a XIX. század folyamán. Németországban a XVI. században vált a keresztény ünnep részévé. Ekkor készítették az első kosárfészket majd később a nyúl formájú édességeket. A keresztények körében elterjedt a nyulat ábrázoló képeslapok küldése és a csokoládé nyulak, tojások vásárlása, valamint ajándékozása. 
A néprajzkutatók szerint a nyúl egy véletlen félreértés miatt került a húsvéti ünnepek jelképei közé. 
Németország egyes vidékein az emberek húsvétkor gyöngytyúkkal és annak tojásával ajándékozták meg egymást. A gyöngytyúk németül: Haselhuhn vagy rövidítve Hasel, a nyúl pedig Hase. 

A húsvéti nyúl szimbolikájával kapcsolatban többféle elmélet alakult ki, de ami biztos, hogy a nyuszi megmaradt a tavasz és az újjászületés hírnökének.
 
 
 

Kutya-macska: barát vagy ellenség?


Az ember legjobb barátja a kutya és a macska. A néphiedelem szerint ez a két állat, amióta világ a világ egymás ellensége. Az igazság az, hogy a Tel Aviv-i egyetem kutatói kiderítették, hogy a háztartások kétharmadában békésen együtt él a két állat és megtanulják egymás testbeszédét. Csupán a vizsgált esetek 10%-ban voltak konfliktusok. 

A gazdi kellő irányítása mellett az állatok képesek megszokni egymást. Első találkozáskor problémát okozhat az eltérő metakommunikáció. Pl. a kutya barátságos üdvözlését a macska fenyegetésnek veszi, mert a farkcsóválás a kutyánál öröm, a macskánál viszont az idegesség jele. 

Ha kölyök koruk óta együtt nevelednek, akkor nagyon jól kijönnek egymással. Nagyobb a harmónia közöttük, ha a macska előbb kerül a gazdihoz, mint a kutya (ha az nem idősebb fél évesnél). Viszont ha a kutya már felnőtt, félti a helyét és agresszívan reagálhat az új jövevény érkezésére, de valójában vannak olyan fajták, melyek képtelenek az együttélésre. 
 
 

A jeti nyomában


Létezik-e a nagylábú majomember vagy csak legenda? A jeti Nepálban, a Himaláján él és az ottani lakosok közül már rengetegen látták. Leírásaik szerint kb. 2,5 méter magas, erős testalkatú veszedelmes lény. Szőre sötétbarna vagy vöröses barna, arca majomhoz hasonlít. Egyes kutatók szerint a jeti egy ismeretlen főemlős, vagy egy megmaradt emberszabású, esetleg egy medve. Az ottani emberek szerint jobb messzire elkerülni, bár a tudósok még csak a lábnyomaival találkoztak, a világ számos táján hisznek a létezésében. 

A himalájai majomemberről először 1832-ben egy ázsiai újságban tesznek említést. B. H. Hodgson utazása során észak-Nepálban, kísérői egy magas, két lábon járó lényt láttak, akinek sötét, hosszú haja volt és félelmében elmenekült. Mivel B. H. Hodgson nem látta a lényt, azt gondolta, hogy egy orángután volt. 

1889-ben L.A. Waddell, az angol hadsereg egyik őrnagya óriási méretű lábnyomokra bukkant Szikkim közelében. Vezetői ekkor elmesélték, hogy bizonyára a havasi ember, a jeti lábnyomai voltak.

1913-ban kínai vadászok megsebesítettek és elfogtak egy emberszerű lényt, melyet ’’havasi ember,,-nek hívtak. A lény öt hónap múlva elpusztult a fogságban.

1921-ben, a Mount Everest északi oldalán a Howard-Bury vezette expedició tagjai sötét lényeket láttak egy távoli hómezőn. Mire odaértek csak a hatalmas lábnyomaikat találták.

A jeti hatalmas érdeklődést váltott ki a az emberekből, amikor 1921-ben egy angol hegymászó sötét színű lényeket látott mozogni a hegyoldalban, később pedig nagy, csupasz lábnyomokra bukkant. Erre a hírre sok hazug észlelés és hamis információ kapott szárnyra.

1925-ben N. A. Tombazi a National Geographic fotósa a Himaláján egy emberre hasonlító furcsa teremtmény pillantott meg. 

1936-ban a H. W. Tilman vezette expedíció tagjai furcsa lábnyomokat találtak a 
Mount Everest-en. 

1951-ben Eric Shipton expedíciója során 33 centiméter hosszú és 20 centiméter széles nyomokat talált a Mount Everesten, melyek nem hegymászóktól származtak.

1953-ban Sir Edmund Hillary a Mount Everestre tett expedíciója során találkozott a jetivel. Pár méterrel fölötte állt meg a három méter magas két lábon járó szörnyeteg, majd elballagott. 

A rejtélyes lény létét továbbra is kitartóan kutatják, de eddig pár lábnyomon kívül nem sikerül bizonyítékot találni. Ezért a legtöbb tudós és szakember szerint a jeti csupán legenda. 
 
 
 

 



Statisztika

Online: 5
Összes: 543393
Hónap: 6178
Nap: 191